Mese a két testvérről, akik nagyon szeretik egymást

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy idilli kis házban, a hegy lábánál az erdő mellett, ahol élt egy nagyon szeretetteljes testvérpár, Roberta és Róbert, az anyukájukkal. Roberta volt az idősebb, Róbert pedig a kisebbik testvér, aki mindig vidám és csintalan volt, Roberta hihetetlenül kreatív volt, sokat rajzolt, festett. Mindent együtt csinálták, szerették egymás társaságát és örömüket a másik boldogságában találták.

Egy napon Róbert megbetegedett, és hosszú időre kórházba került. Roberta amikor csak tehette ott volt mellette, támogatta és vigasztalta, próbálta felvidítani a kisöccsét. Mindkettőjüknek hiányzott a játék és a kacagás, ami mindig jellemző volt rájuk.

A rengeteg gyógyszer és egy speciális eljárású kezelés azonban jó irányba fordította ezt a nehéz helyzetet és az idő múlásával Róbert állapota javulni kezdett. Voltak nehéz időszakok, de mindhárman hittel és kitartással néztek a jövőbe. Az összetartozásuk és szeretetük erőt adott nekik a nehéz napokon.

Ahogy közeledett a karácsony, egyre jobban reménykedtek abban, hogy újra együtt lehetnek otthon, mindhárman, anyukájukkal együtt. Aznap, amikor Róbert végre hazamehetett a kórházból, egy hatalmas boldogsághullám öntötte el a házat. Roberta és Róbert újra együtt lehetnek, és együtt ünnepelhetik az év legszebb ünnepét.

Aznap este, a házban a karácsony fényei és a meleg illatok töltötték be a szobákat. Egyszerre hangzott fel a nevetés és a boldogság, hiszen újra együtt lehettek.

Az ünnep szelleme teljesen áthatotta őket, mert tudták, hogy az együtt töltött idő és a szeretet teszi igazán különlegessé ezt az ünnepet. És ők hárman boldogan és hálásan ünnepelték ezt a különleges karácsonyt, amelyre olyan sokat vártak.